Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben
elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy a folyóirat közleményein helyenként a publicisztika és a faktográfia, a tények általánosítás nélküli regisztrálása uralkodott el... és a folyóirat szellemében ... túlzások érvényesültek. 59 7 A Útnak, illetve szerkesztőjének, Fábrynak szektás irodalmi túlzásairól (Kassák, Kodolányi, Móricz, Szalatnai stb. túlbírálásáról) és az ezeket elősegítő körülményekről egy előző fejezetben már részletesen szó esett. Itt most még egy olyan törekvésre - az úgynevezett valóságirodalom (dokumentumirodalom) favorizálására és forszírozására - mutatunk rá, ami szintén a lap RAPP-ista irodalmi koncepciójából adódott. A II. évfolyam második számában egy szerkesztőségi cikk (Az Út gárdája a Csallóközben) arról számol be, hogy a lap munkatársa, Balogh Edgár, a Somorján rendezett kultúresten „több száz főnyi lelkes hallgatóság előtt fejtette ki a munkásirodalom és a proletársajtó lényegét és feladatait". „Nem az a cél, hogy Az Út a szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók számára íródjék - jelentette ki Balogh. - Inkább így kell megfogalmazni a rendeltetését: Az Útat a szlovenszkói és kárpátaljai magyar dolgozók írják, hogy magukat, céljaikat, harcukat kifejezzék." Ennek az elgondolásnak szellemében, „a munkások írjanak a munkásoknak saját sorsukról" jelige alatt a szerkesztőség többször is mozgalmat indított, és a „proletárírások állandósítása" érdekében pályázatot is tűzött ki. 59 8 A beérkezett munkásírásokat - melyek közül különösen Száraz József ifjúmunkás életrajza vált ismertté 59 9 - a szerkesztőség tagjai alapos átdolgozás után tették közzé. Irodalmi szempontból ez a mozgalom - Dömötör Teréz fellépése és az irodalmilag már tevékeny és ismert írók valóságirodalmi jellegű művein kívül 60 0 - nem hozott eredményeket. Az a hátránya viszont megvolt, hogy a lapnak a művészi irodalommal szemben támasztott igényét és igényességét nagymértékben csökkentette, és a kritikai szemléletében egyébként is megnyilvánuló szektás túlzásokat elmélyítette. Az Út következetes osztályharcos politikája és az osztályharc törvényeit esztétikai érvénnyel alkalmazó RAPP-ista irodalmi koncepciója nem tette lehetővé azt, hogy a lapba az „igazi proletárírók" mellett - „akik minden gátlás nélkül, a harc minden 178
