Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben

Ezek közül az úttörő, de nagyobbrészt dilettáns kezdemé­nyezések közül a Tavasz, a Revü és a Tűz éltek viszonylagosan hosszabb időt: két-három évfolyamot. Az 1919 áprilisában induló és 1921 májusáig fennálló Tavasz konzervatív és nemzeti szellemű dilettáns lap volt. „Szépirodal­mi, művészeti és közgazdasági folyóiratnak" nevezte magát, és Kumlik Emil, majd Szeredai Gruber Károly szerkesztésében he­tenként, 18-20 oldalnyi terjedelemben Pozsonyban jelent meg. Irodalmi ízlésének avatagságára jellemző, hogy Trubadúrszere­lem címmel folytatásos verses eposzt közölt. 03 4 Maradi társada­lomszemléletét a legkirívóbb módon az I. évf. 25. számában kö­zölt, Károlyi Mihályt gyalázó Átok című vers tükrözi. 53 5 A Tavasz dilettánsoktól uralt munkatársi gárdájában (Albert József, Galántai F. Gyula, Herczeg Gábor, Szeredai Gruber Ká­roly, Vajda Ernő stb.) olykor-olykor jövőt jelentő ígéretes nevek is felbukkantak: az I. évf. 26. és 27. számában Mécs László no­vellája és költeménye, 53 6 a 30. számban pedig Tamás Mihály drá­marészlete (Asszony és a lánya) jelenik meg. A Tavaszban tűnik fel Szvatkó Pál neve is (eleinte Harangfalvi Szvatkónak írva); versek és esztétikai tanulmányok jelennek meg tőle. A lapban néhány szlovákból és csehből fordított verset is találunk (szlo­vák népdalokat és Sládkovič, Va janský és Vrchlický verseit). Az 1919 májusától 1922 decemberéig létező pozsonyi Revü nem annyira szépirodalmi, mint inkább riportlap volt. A kis for­mátumú s hetenként megjelenő lap cikkeit, híreit és szépirodal­mi anyagát (tárcák, regény) a szerkesztő, Vajda Ernő, 537 hosszabb ideig egyedül írta. 53 8 Valószínűleg ő írta azokat a ma­gasztaló olvasói leveleket is, amelyeket a „Levelezésem" című rovatban sűrűn közölt. 53 9 A lapnak, illetve Vajdának hangját agresszív nagyképűség, szertelen önteltség és leereszkedő mó­don megjátszott jólértesültség jellemezte. Ez a magatartás leg­többször tartalmi ürességet és semmitmondást takart. A Revü politikai szelleme teljesen reakciós volt. Cikkei és riportjai a Tanácsköztársaságot gyűlölködve és ízléstelenül gyalázták, 540 a hírhedt fehérterrort pedig egyrészt a „budapesti rémhírgyáro­sok mendemondáivá", másrészt a felháborodott tömegek spon­tán „népítélkezéseivé" torzították. 54 1 A lap egyik cikke 54 2 dia-­dalérzéssel közölte azokat a „riadókat", amelyeket Szabó Dezső 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom