Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

I. fejezet A kisebbségi helyzet kialakulásának és fejlődésének determinátságai

néptöredéket a fenti rétegek kihullásával érte, a kisebbségi közírók többsége meglehetősen tárgyilagosan, de differenciáltan értékeli. Az erősen jobboldali beállítottságú Ölvedi János a „felvidéki középosztály törzsének" tekintett közhivatalnoki rétegről nyers őszinteséggel állapítja meg, hogy a nép problémáival szemben érzéketlen maradt, és kasztszellemmé fajult nagyfokú társadalmi exkluzivitása a fordulatig nem csökkent.

1

2 A szigorúan bírálók rámutatnak azonban a kiesett rétegek kultúrahordozó jellegére és lehetőségére is, és megállapítják, hogy kihullásuk a kisebbségi kultúra és irodalom kibontakozásában jelentékeny nehézségeket okozott. A zsidóságnak a magyar nemzetiségből való nagyarányú formális kiválását az első hivatalos csehszlovák népszámlálás indította meg. Ennek az 1921-ben tartott népszámlálásnak egyik újdonsága a zsidó nemzetiség beállítása és erőltetése volt.

1

3 Ha az 1910-es népszámlálás adatait (a zsidó vallásúak számát) összevetjük az 1921-es népszámlálás adataival (a zsidó nemzetiségűek számával), akkor azt látjuk, hogy a szlovákiai és kárpátaljai zsidóság nagyobbik része a magyar nemzetiségből formálisan már 1921-ben kivált.

1

4 Ez a tendencia 1930-ig még tovább erősödött, és a formális kiválás ekkor már - főképpen az új generáció soraiban - egyre fokozódó mértékben jelentette a magyar kultúrközösségből való kikapcsolódást is. A zsidóság nagymérvű nemzetiségi kiválásáért az ellenzéki pártállású jobboldali sajtó a csehszlovák kormányt és a zsidóságot egyaránt élesen bírálta és elítélte. A harmincas évek második felében aztán egyes cikkírók a statisztikai adatokat már antiszemita célzatossággal sorakoztatták fel.

1

5 A vádoló és elítélő hangok erősödése idején elvétve a magyarnak maradt zsidóság soraiból is hallatszott védekező jellegű hozzászólás. Az egyik ilyen hozzászólásban, helyzetfelmérésben

1

6 - melyet egy, az ellenzéki magyar politikába tevékenyen bekapcsolódott, kassai magyar zsidó ügyvéd 1938-ban írt - többek között a következő „mentő érvek" szerepeltek: A zsidóság már kétezer esztendeje nem él önálló nemzeti életet, világszerte más nemzetek közé van beékelődve, s ez a helyzete az életösztön természetes parancsával utalja arra, hogy mindenhol és mindenkor a ven16