Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
adódik, s „annyira helyhez, gondolkodásmódhoz kötőt, hogy az ez irányú szükségletek az egyetemes nemzeti kultúrforrásból nem elégíthetők ki" 41 8. Ilyen jellegű tudományoknak - a szorosabb értelemben vett kisebbségtudományokon kívül - a szociológiát, a néprajzot, a nyelvészetet, az irodalom- és történettudományt és a kultúrkapcsolatok kutatását tartották, s ennek megfelelően a kisebbségi tudományosság fogalomkörét ezekre a társadalomtudományi ágazatokra redukálták. A kisebbségi tudományosságnak ilyen racionális, adottsági leszűkítése már a sarlósokra is jellemző volt, pedig ők a tervek és célkitűzések terén romantikusan bátrak voltak; azt is mondhatnánk róluk, hogy a kisebbségi szempontból fontos tudományok körét reálisan határozták meg, de a hozzájuk fűzött perspektívákat romantikusan képzelték el. Sajnos, kiemelkedő tudományos eredmények azokon a speciális területeken sem születtek, amelyeken „használhatóan csak szlovenszkói írók dolgozhattak". 41 9 A legtöbb próbálkozásra, kezdeményezésre a szociológia terén került sor, de a kisebbségi tudományosságot határozottan megalapozó, fölényesen prezentáló mű itt sem jött létre. A Magyar írás 1932. évi 8. számában egyik cikk 42 0 olyan „album alakú, illusztrált s közel ezeroldalas" munka előkészületéről ad hírt, amelyen a Kazinczy Szövetkezet megbízásából állítólag közel kétszáz ember dolgozik, s amely „tudományosan és áttekinthetően összefoglaló képet kíván nyújtani a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségről az államalakulás óta mostanáig". Ez a biztosra beharangozott csehszlovákiai magyar enciklopédia - amelynek gondolatát a Magyar Munkaközösség lelkes, de tapasztalatlan és felkészületlen fiataljai vetették fel 42 1 - sohasem látott napvilágot, azonban a nagy és merész terv töredékes megvalósításaként a harmincas évek végén megjelent két olyan, részben azonos anyagot tartalmazó tanulmánygyűjtemény, amely - publicisztikai jellegének korlátai és polgári szemléletének torzításai ellenére is — figyelemre méltó képet nyújtott a csehszlovákiai magyarság fejlődéséről; az egyik gyűjteményt (Kisebbségi problémák, Léva 1937) a Lévai JKT, a másikat (Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938, Budapest 1938) a magyarországi Az Ország Útja című folyóirat adta ki. 42 2 Ezt a két tanulmánygyűjteményt élesen el kell hatá140
