Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Előszó az II. kiadáshoz

ELŐSZÓ A II. KIADÁSHOZ Abban az időben, amely könyvem első kiadásától eltelt, tovább foglalkoztam a két háború közti irodalmi és kulturális életünkkel, és ilyen jellegű írásaimból a Madách Könyvkiadónál két. kötet jelent meg (Portrék és tejlődésképek. 1977; Hiányzó íejezetek, 1982). Azonkívül tekintélyes számú címszót írtam a Csehszlovákiai magyar írók lexikonába és a Madách megbízásából három prózai antológiát (Örökség, 1968; Az éhség legendája, 1975; Szlouenszkói vásár, 1980) és egy posztumusz Fábry-kötetet (Ady igaza, 1977) állítottam össze. Újabb kutatómunkásságom, hagyományfeltáró tevékenységem természetesen olyan eredményeket is hozott, amelyekkel a Két kor mezsgyéjén szövegét teljesebbé lehet tenni. Fölmerült bennem az a gondolat, hogy a könyvet a nagyméretű jegyzetanyag egy részének szövegbe olvasztásával átdolgozom, de aztán ettől a tervtől eltekintettem. Úgy véltem, az lesz a helyesebb, ha a könyv megtartja eredeti formáját, és a kínálkozó kiegészítéseket, módosításokat csak a szöveg megfelelő helyein hajtom végre. A II. kiadás útra bocsátásakor örömmel gondolok arra a nagy visszhangra, amit a Két kor mezsgyéjén eddig kiváltott, és arra az ösztönzésre is, amit fiatal kutatókra (Popély Gyula, Kováts Miklós, Szeberényi Zoltán) gyakorolt. A II. kiadást azért tartom indokoltnak, mert ez a könyv azzal a céllal íródott, hogy múltunk feltárásával a jelenünket és jövőnket erősítse. Erre a küldetésére pedig továbbra is, az olvasók újabb nemzedékeinek is szüksége van. 11