Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

és életérzésnek egykor ő is hatása alá került, és egyik legex­ponáltabb hitvallójává és hordozójává vált. Messianizmusa - az egész emberiséget (és a teljes emberséget) átfogó vox humana­korszakot megelőzően - a „magyar glóbusra" koncentrálódott, és sajátos „szlovenszkói küldetéssé" testesedett. 28 6 Szlovenszkói küldetésen Fábry olyan erkölcsi-politikai magatartást és az egész magyarság felé nyújtandó példamutatást értett, amelyre a csehszlovákiai haladó magyar írót, szellemembert az itteni magyarság előnyösebb helyzete - demokratikus iskolázottsága és a polgári demokrácia által engedélyezett nagyobb szólás­szabadság - kötelezte. „Volt egy hitünk, volt egy álmunk: a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az az archimedesi pont, amely kiforgatja sarkaiból az addig volt, tespedt, konok, el­meszesedett beteg magyar életet - írja a Korunkban közölt Felvidéki szellem című cikkében 1939-ben. - Szlovenszkóiak lettünk, mások, újmagyarok. A régiek veszélyt szimatoltak bennünk, de mi magyar haszonra készülődtünk. Mi előbb gye­rekes hittel, később teljes tudatossággal csak egyet éreztünk: küldetésünk igényét, jogát és kötelességét. Ez a felismerés Szlo­venszkón első számú céllá lényegült. Egy kisebbség vállalta a Magyarországon akadályozott vagy vegetáló többség munka­körét." 28 7 Itt most csak utalásszerűén jegyezzük meg, hogy messia­nisztikus vonások Fábryban 1945 után is maradtak. Ennek fő oka az a csalódottság és depresszió, amelyet Fábryban a cseh­szlovákiai magyarság átmeneti jogfosztottsága keltett. A mes­sianisztikus vonások továbbéléséhez aztán az a tény is hozzá­járult, hogy a mesterséges asszimiláció lehetősége, a nemzeti lét veszélyeztetettsége a szocializmus jelen körülményei között sincs kiküszöbölve. Hogy Fábry kritikai munkássága eszté­tikailag az új társadalmi viszonyok között sem egyensúlyozód­hatott ki teljesen, hogy abban továbbra is a vox humana jelenti az elsődleges mércét, azt egyrészt antifasiszta publicisztikájának szükségszerű permanenciájával, másrészt az indokolatlannak nem mondható anyanyelv- és nemzetféltéssel lehet megma­gyarázni. Ebből az utóbbi érzésből - valamint az új irodalmi kezdés mennyiségi és minőségi megalapozatlansága által keltett 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom