Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Első könyv

Be szomorú érkezés: nem ismert meg a virrasztó jegenye, nem ismert meg a kiskapu. Vállamra köd szitál, s arcomba csap az őszi lomb elázott, nyirkos tenyere. III Mama! Mama! Keresem őt az üres házban, a kertben az almafák alatt, talán csak rőzsét gyűjt. Lám, itt kapált, amott az utat egyengette, s a fázó ágbogas ribizkebokor szelíden jó szagú kötényébe bújt. A keze nyomát őrzi minden, a szőlőtő, a hervadt virágágy is, a kerítés, a tüskés rózsafák, minden őt keresi. Ám lenn a kert csücskében az elszökő utat felverte már a felejtő perjefű. IV Meghalt anyám kedves almafája. Ó, ez az almafa! Áprilisban virágzott, fehér fátyolt öltött, mint esküvő előtt az érintetlen lány. 84