Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

minden, ó, minden elszabadult. Önmagunk rendjébe ágyazott utcák, utak vezetnek, nem én sietek, a villamos, vonat robog, nem én szárnyalok, a gépmadár repül. Eszméimet valaki más gondolta el. E sok rám kényszerített idegen ízt és illatot nem érzi ínyem. Minden szorít, akár a készen vett cipő, minden szűk és bő, akár a rossz konfekció, fényes, kopott, akár a pincér frakkja. Nem én szeretek, csak az ágy szeret, elkopott a csókom, simogatásom. Utakon, utcán, réten, meghittnek vélt otthonokban ott füstölögnek mérges gázok gyanánt az elhasznált, megnyargalt ösztönök, vagy szeszbe fojtva kuksolnak, mint elvetélt, fekete embriók. A hadrendben egyenruhám, szöges bakancsom menetel. Nem én menetelek; a mosolyom egy gázálarc torz fintora, elszabadultak mind a fegyverek, vad csordaként rám tiport minden rend s fölém kerekedett — ó, idegenség kínja! —, s e dübörgő, fegyelmezett káoszban szörnyű gomba spóráiként csírázik nesztelen a katasztrófa. IX Elszippantják előled, megmérgezik a levegőt, udvarodban a kút vizét, a folyók, 59