Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

eszeden. Füst leszek, s koromfekete lesz tőlem a világ. Jimmy, lődd le a füstöt! Mint éneklő feketerigók serege, szálldosok. Fekete füst vagyok, fekete korom. Csupa korom a világ: Jimmy, lődd le a mindenséget! Jimmy, a mindenség is én vagyok, a lélegzéshez szükséges levegő is. Jimmy, mégis kifogtam rajtad! IV Egy vízduzzasztó gátat emeltek valahol, vagy szerény csatornát ástak, egy rakoncátlan kis folyót megzaboláztak — nem ők, hanem az egyszerű kétkezi emberek, megfontolt mérnökök, lapáttal, ásóval, földgyalukkal, képletekkel és logarléccel fölszerelve törték a rögöt. A vasat és cementet célszerű formákba öntve, verejtékes homlokukat színes, nagy zsebkendőkkel megtörölve átaladták művüket a míves életnek. Aztán szerényen és alázatosan új műbe fogtak. És akkor jöttek ők, a csahos, lármás semmittevők, meddő, nagyhangú dicsérettel dicsértek valami absztrakt alkotót, kis és nagy „e" betűvel írván e szót: ember! — aki ura immár a természetnek. Pedig gyanús és furcsa úr; Mózest vagy Mózes istenét idézi, aki oly tetszetősen ráparancsol a szélre, kártékony vizekre, ura az erős elemeknek, mint Ábrahám vagy Jákob 54