Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

Munkálkodj, mint a csöndben észrevétlen munkálkodó anyag, mint mélyen a hó alatt álmodó búzamag, mely már holnapi termését, kalászát tervezi — mert általad igazul meg az akarat, s követ a tett — mert aki általad és így szabad, az börtönében őrzőinél is szabadabb. II A világon mindenütt, minden városban ott áll egy utcasarkon, lát, figyel: ő a háromszögbe rajzolt szem. A templomok homlokzatára festik; bámul, fénylő aranysugárt lövell, és láthatatlan végigpásztáz minden zugot, rejtett csapszéket, kapualjat, parázna ágyat. ö a gyóntatószék és a fül: folyvást fülel, számon tart minden szót és részeg fecsegést, minden kis botlást, adósságot — és dossziét vezet, ö Torquemado kéme, vasúti ellenőr és kalauz, tisztes rendőr és könyvelő, s évente kétszer leltározni megy minden kis trafikba. Ö a cenzor, akiről Puskin verset írt, okosabb mégis, mert megfejt minden allegóriát. Kicsi, akár a bolha. Bújócskát játszik, s elfér egy kicsi mikrofonba, mert kedveli a modern technikát. Jelen van mindenütt. Legbensőbb énedben óva int egy felelőtlen gondolattól, s ellenőrzi ihleted. Azt hisszük olykor, ő a lelkiismeret. Tévedés! ő a tollas, csupa szem szörnyeteg — isten gyanánt tisztelte őt a barbár ókor, s Mindentudónak tették meg őt a jámbor keresztények. 52