Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

x Ideig-óráig tán meghúzódhatsz valami kedves zugban, elrejtett ligetben, meghitt dolgok vélt bűvkörében, elrejtezhetsz a szerelem árnyékában, asszony ölelő karja közt, mámorok ködében, pártatlan közönnyel takarózhatsz — el nem menekülsz. Eljön egy nap a világ, lármája fölveri megbúvó ligeted, akár az orrszarvúak bődülése. Várad és otthonod leomlik, elszáll mámorod, szerelmed megfertőztet; közönyöd idétlen tojáshéja összeroppan: a világ szívedben és — szívedért dulakodik. Sivatag el nem rejt, a hómező el nem takar; egyformán megperzsel a nap s a téli fagy fehér, vad lángja. Kétes magányod Robinson-szigetét a tenger háborgása fenyegeti, mondd hát, hová is menekülsz? Sírod felett is a világ mond ítéletet. Fogadd el harcait; a szomszéddal békülnöd nem elég, kis keresed az áhított harmóniát. Gyalázat, megalkuvás lesz A mindenségben kell összhangot teremtened! dolgokban hiába a vége. 50