Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

VII Ami van

: anyag, ami van: minőség, ami van: mozog. A minőség mindig csak önmaga, önmagának örvend, s félti önmagát: elvben mozdulatlan. A mozgás megoszt, kivon, megsokszoroz, hirtelen elváltoztat; a mindenség ilyenkor elrugaszkodik, új állapotba lendül. Kibújna önmagából, csakhogy eleve elfoglalt minden teret, betölt minden helyet, egy lehetséges útja van: a változás — mindig új és új minőség. Körben, önmagában mind magasabbra hág: lépcsőt épít a holt kövekből, műveli a szerves élet függőkertjeit; sírok fölött mereng — ő a temető, s az ész virága — gondolat. Határai folyvást illanó, változó határok: a tér mindenütt más és más közeg, csak az időben végtelen. Mivel a pillanatban élsz, mindenütt a tér s idő határán, a térből, sem az időből nem törhetsz ki, csak pontról pontra jutsz, pillanatból a pillanatba, közegből más közegbe. A fény sebességével is csak a megújult mindenségben kötsz ki. A mindenség egyetemes mozgása: haladás — ember számára s ez ember nyelvén a tökéletesség, tudás útja — mozogj együtt a mindenséggel. 47