Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

talpamban, izmaimban a párduc és a farkas nesztelen lopakodása, s én fehér ingben, vasalt ruhában, civilizáltan álldogálok; ketrecen, rácson kívül visszabámulok a ködbe, redves, villózó sötétségbe. Álarc az arcom, íme, lássatok, mulattat engem is e majmok torz, trópusi vidámsága. Idegeimben egy el nem robbant robbanás feszül, s titkolt félelem borzongatja bőröm, mikor a szél, halkan és óvatosan, védtelen hagyott hátam mögött a nyírt pázsit füvére lép. Üvöltenék, menekülnék — ó, vissza, vissza az időbe — valami új és ismeretlen borzalom előtt ismert és elviselhetőbb borzalmakba. Hiába futok, nincs visszaút, magam vagyok a bárka és a vízözön. Elárasztottam minden tájat, tengert, s elérek minden bolygót, remegő, sápadt csillagot. Kénytelen úszom, áradok. Nem élhetek szörnyű szerszámaim, a gépek nélkül: a mindenségben építem meg új Ararát hegyét. V A mindenség egy: a tér, idő, mozgó anyag rendje. Nem létezhet valahol kívül önmagán, mindenütt önmaga szabja meg határait, csak befelé, magában 44