Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Internacionálé (Közbeiktatott ének)

INTERNACIONÁLÉ (Közbeiktatott ének) Látjátok, itt lakom ebben a földszintes zabosi házban, ez itt az otthonom. Ablakom a Dunára néz, a végtelenbe tűnő síkra. Azt mondják, hogy a Föld őskorában tengerfenék is volt e süllyedő, álmosító táj, eleven halottjával itt horgonyoz a ház, e koporsó és rozzant bárka. Szakadj, zúdulj rám, örvénylő, alacsony ég vize; idők iszapja, temess el: tízezer év múlva hadd jöjjön a búvár, aki megleli majd a roncsot, befejezetlen álmaimat . . . Ó, hogy szerettem a mozgást, a szárnyaló Napot, gépek, madarak röptét, folyamok hátán s a tengeren úszó fürge hajókat, zsúfolt vonatok robogását, mozdonyok füttyét, a várótermek víg zsivaját, a városok bábeli hang- s nyelvzavarát, a főterekre gyűlt ezrek harsány jelszavait, színes lobogóit — az Internacionálé szárnyas, új dallamát, az egyetlen és emberi zsoltárt, amit dalolni érdemes. Te, ifjúságom himnusza, veretlen magyarságom lelke, ki némított el úgy, 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom