Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Keresek valakit

Óvatos lépteimmel egy nap száz utcát bejárok, el-eltűnődöm, várok, sötét zugokban álldogálok, vagy ismeretlen házak lépcsőin csoszog föl a lábam, máskor utazgatok, s bolyongok oktalan, hazátlan, pedig van otthonom, hazám is itt e zsúfolt földön. Az otthon? . . . Bútorokkal megrakott szűkecske börtön, s a világ egy vaksi falra függesztett tarka térkép; valahogy elkallódott, megkopott már minden érték, és hirtelen apró csilingelő pénzre váltva silány dolgokká testesült az ember szabadsága. Körös-körül mindenfelé falak, vad, szürke fémek, a napnak nincs heve, s a színes éjszakai fények fagyot sugároznak. Sírok. Fázom. Valaki megvert! . . . Kit is keresek? Vak, süket dolgok mögött: az embert. ig6o 29