Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Anyóka fej

ANYÓKA FEJ Vonaglik, hajlik a váll, ráng a rángó kartól, jár, jár a kéz, a tenyér makacs tőgyet markol, s az állat oldalának feszül a fáradt fej. Hetven esztendő nagy teher. Anyóka, szegény! Szél zúg, jég, eső kopog az ablak üvegén; éhekel a sajtár, habosan árad a tej: anyóka fej, anyóka fej ! Forrás buggyan a falból, zümmög, zúg a motor, a tekercsekben futó, halk áram robotol, s apróka éji nap gyúl a mennyezet alatt; a takarmányos csille csikordul, megszalad, magas, függő vason fut a silógödörtül, a nehéz trágya is, lám, fürge csillén gördül, és mennyi, de mennyi tehén — egész nagy csorda, talán fele se férne a régi majorba! . . . Csak itthon volna veje, deli asszony lánya; pihenne anyóka, többé fejni se járna. Ringatná unokáját, dúdolna felette: — Aludj, fiam, aranyom! Tente, baba, tente! . . . S hogy árnya nőne a hűvös alkonyainak, meséit mondaná a nyűgös nagyobbaknak. Míg macska dorombol, s künn a szél kacarász, manókkal, tündérekkel népesedne a ház. *7