Bábi Tibor: Keresek valakit

Panta rei - Hegytetőn

Vagyok — vagyunk. S őszintén bevallom, sehogy se értem. V Betelt sötét szemem a nyári éggel, az elsugárzó nagy-nagy fényességgel. Hervad a fű, fa, lomb, a fény ellobog, kerestem valami célt vagy ősokot. S már nem fáj semmiképp, hogy nem találom, kerülget lábujjon a könnyű álom. A tudat fehér, ágaskodó villám, beárnyékolja lecsukódó pillám. VI Voltam víz, levegő, szén, mész, só; nem vagyok az első, sem az utolsó. Ezer ősöm van, s ezer elődje minden ősnek, az egysejtű őse az ősemlősnek, s ott, ahol az oklánc megszakad, fölzubog a forró, izzó ősanyag. Kár így tűnődni, kár! . . . A határtalanban nincs határ. Van a világ, nem volt soha kezdet. Az örökkévalóság tüze edzett, s roppant kohója majd újraformál. Víz vagyok, levegő, szén, mész, só; 129