Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Negyedik könyv

Egy nap visszatérek mégis a hóval porzó fekete éjszakába. V Nem vagy se szabad, se boldog, reád vetettem súlyos igámat, fölszántottalak, mint ég vihara a védtelen vizek mélyét, mint éles eke a védtelen földet. Teremj, szülj újra engem, tőled követelem a halhatatlanságomat, cserébe megsokasítom egyetlen életed, aztán nem bánom, jöhet, lekaszálhat mindkettőnket egy fekete pillanat. De addig úgy bánok veled, mint barlanglakó ősöm gyönge csontú zsákmányával. Ó, jaj, hazug minden fogadkozásom, hiszen te ejtettél el engem. Bőgök, mint a verembe, karóba zuhant oroszlán, bégetek, mint az anyját vesztett bárány, ó, jöjj, találj meg engem! . . . 1966 123