Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

IV Szabad vagy, mint a szél, mondtam magamban, s indultam a vizek után, hósipkás, párás hegytetők alól. Vidám és könnyű volt a léptem: tavaszodott; tág szemmel rábámultam a világra, s nyelvem alatt bolondos, füttyös madár szólt. Mire a síkra értem, járásom lassúbb lett, az áradó vizek folyása fáradtabb. Oldott kévéit zúdította vállamra már a dolgos nap. A távolból karcsú jegenyék, tornyok integettek. Az utat néztem, s az útnak nem volt hossza-vége. Harangok zúgtak. Az ég alatt, kalászos rónaság felett üzenet szállt: — Béke! Béke! — S mire szívemig hatolt, kérdés, kétely gyanánt visszhangzott bennem már a szó. Hová lett könnyűségem, vidámságom? — Harang vagy — korholtam önmagam — , hitetlen, vén harang! — Nevettem volna, ám egy fa alá tepert le fáradtságom súlyos érce. Akár az alkonyat, úgy zuhant rám az eszméletlen álom, porzó füvek közt és az út porában, fuldokló, tikkadt lomb alatt. Csak nagy sokára derengett át hunyt szempillámon valami borzongó, sötétes fény. iog