Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Harmadik könyv

Országhatár, szögesdrót, mintha mind téged védene — eredj, és emelt fővel járj, mintha meg se láttad volna. Bealkonyult, és belegyalogoltam sorsom, magányom éjjelébe. Ereztem, valami józan, kemény szigorúság vezet: indult a férfi — jelene, holnapja csillagtalan ég és kopár kövezet — erősebb mégis az erőszaknál. Aki bátor vagy, emelj kezet a védtelenre. III Olykor, ha szóltam, süket és fénytelen homályba veszett el hangom. Testvéri kéz után nyúlt megfáradt kezem, s mindenütt fal és hallgatag, nyirkos magány; válasz nem érkezett. Mintha sírbolt vagy pince mélyén kiáltanék. Ó, ez a csend! A forradalommal indultam el, s ami leomlott, minden reám omlott, ami megépült, engem temet. Vérengző, súlyos lánctalpával álmaimra tört és csontjaimra gázolt az idegen valóság. Oly sokan vagyunk itt lenn a rom alatt, s mindannyian élők, elevenek, 106