Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Ölvedi László: Mona Lisa (Vers)

ÖLVEDI LÁSZLÓ: MONA LISA Előtted állok régen, ki tudja, mióta beszélgetek, viaskodom veled? A részeg világ ma táncot jár a vulkán tetején, birodalmak süllyednek a sirban, eszmék és formák válnak megvetett salakká. Minden pillanat: uj változás és kárhozat, csak a te mosolyod szent és változatlan... Rohannak a percek és a századok. Egy pillanat: ezer életbimbó feslik sziromba s kitárja harmatos kelyhét a nap felé. Egy pillanat: ezer csók szikrázik a reszkető emberajkakon, dalol, esdekel, rombol, üdvözít a mirtuszfürtös, lápvirágos szerelem. Egy pillanat: orditva nyargal a tüz a háztetőkön, árvíz hömpölyög, a sárgálló búzaföldeken végigsöpör a jégverés, ínség jajdul: apadt mellére halott csecsemőt szőrit az anya, gyilkoló gyárak börtönében sorvad a férfi, a leányt utcasarokra veri a nyomor... Megsiketültek a fülek, hiába kong a vészharang. Egy pillanat: véres szekéren vágtat a Háború, harcizsivaj, lövészárok, pergőtüz, roham... tipró fekete paripán, vörös pallos kezében éhesen száguld a Halál. 97