Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darkó István: A dallás

hátrasimitgatta hullámos haját. — Volt idő, amikor az enyimet is levágták Zágrábban! Ujabb üveg bort rendelt. Odahajolt Andrishoz és rekedtesen szólt rá: — Ne lógasd az orrodat, te koszos! Még azt hiszik, hogy semmi közünk egymáshoz s hogy fiam se vagy! Hangosan nevetett s ökle alatt megzördültek a poharak. Andris a füstbe és zsivajba merült szobában most egyszerre csak az apját látta. Csodálkozva meresztette egész figyelmét a kipirult öregemberre, aki tiltakozóan fordult, csillogó szemmel feléje: — Mit értesz te ehhez, te kis koszos? Elnézett a mennyezet felém, ahová a púpos harmónikás pislogott. Más hangon szólt megint: — Hogy megláttalak itt a garnizónba, Andriska! Hogy mégis megláttalak! — Bizony édesapám, csuda, hogy eljött! — Rászántam fiam! Apám is igy lépett utánam Zágrábba, mert egyszer egyvégtibe tiz hónapig nem bocsátottak haza. De tudod, ott fáintos egy életünk volt! Tudod, példamód jóképű fehérszeméllyel adtam össze magamat. Mit mondok, eggyel-e?!... Tudod sok szó szegénység, de három év alatt vagy két tucatot elfogyasztottam belőlük! — Ne igyék már édesapám! — Ne mondd?! Még hinni találom, hogy ittam már! Utóbb még azt találom hinni, ha annyira mondod!... Mit gondolsz te rólam, te koszos?! — Reggel korán indul a vonat. Ne igyék már édesapám! — Két tucatot elfogyasztottam belőlük, hiszed-e? De millyeneket? Hajj, ha olyan csak egy is volna itt, mint azokból a legutolsó volt! Hajj! Ha vóna!... De nincs! ! — Ugye, csak ezt isszuk meg és többet már nem rendel, édesapám? Kavargatott bor e!... 77