Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

Tiszta lelkiismerettel vallhatjuk — igen! Megválasztott irótagjainak s a könyveik alapján jutalmazott Íróinak névsora igazolja, hogy a világnézletek ma különösen kiélezett harcában is csak egy irányító elvet követett, a magyar irodalom irodalmi egységét, melyet a Társaság részéről soha részrehajlás, az irodalomtól idegen szempontok belekeverése meg nem zavart. Szolgálta-e a haladást a Kazinczy Társaság? Ha semmi másra nem hivatkozhatnánk, mint arra a több mint félszáz könyvre, melyet a Társaság az utolsó öt év alatt adott ki, vagy megjelenéshez segített jutalommal, segítéssel, a közönség pártolásának megszervezésével, már ez is haladás lenne, eredmény, melyre hivatkoznunk szabad és kell is. De aki figyelemmel kiséri azon írók egyénenként való fejlődését, akik a Társaság érdeklődésének körébe estek, az előtt tűnhetik föl a Társaság működésének súllyal meg nem mérhető, de a haladás szempontjából eléggé meg nem becsülhető eredménye. Gyermekeket indítottunk útnak, akik férfiakká értek. Ismeretlenek szereztek nevet itt és mindenütt, ahol a magyar betű lelkikenyeret jelent. Kézen fogtunk kezdőket, akik ma a maguk útját járják. És neveltünk-e közönséget az írók köré? Erre a kérdésre talán a kiadóvállalatunkban megjelenő könyvek 20ö0-es példányszáma adhatja meg a leleletet. A Kazinczy Társaság történetében három korszakot találhatunk. Az első tart az alapítástól 1907-ig. A „Kassal Irodalmi Társaság" és a „Kassai Hírlapírók Otthona" divergáló érdekeinek kiegyenlítése után, — mely az egykorú évkönyv leírása szerint nehéz munka volt s a helyes megoldás csak a vezető-egyéniségek bölcs belátásának és SZÍVÓS kuiturakarásának köszönhető —. 1898 febr. 2-án kezdte el működését a „Kazinczy Kör", mely már abban az esztendőben is át tudta venni a vidéki város kulturális életének vezetését. Tavasszal csak a márciusi napok ötvenéves évfordulójának méltó meg5