Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Mécs László: Fanatikusok (Vers)

MÉCS LÂSZLÛ : FANATIKUSOK Mint ismeretlen Mars-lakók, úgy mennek át a Földtekén, magánosok, idegenek. Mérföldes csizma lábukon, az útjuk mindig sietős. Holdfényes parkok: szerelem, muskátlis házacskák: család, csak ránéznek s mennek tovább. Az éhségük határtalan: megszállottság a kenyerük, víz, bor nem oltja szomjukat: italuk égi vitriol. A párnájukban toll helyett égő parázs van és szögek. Szemük máglyás tébolyt lobog, mellükben dinamit dobog. Az arcuk mindég ugyanaz. Csak egyszer Mózes a nevük, máskor meg Buddha, Moliamed, máskor Szent Pál vagy Szent [Ferenc, ígnác, Kolumbus vagy Marat, Lehet más színű zászlajuk: szemükben egy téboly lobog, mellükben dinamit dobog. Apjuk szivén, anyjuk szivén átgázolnak, ha úgy muszáj. Felrúgják a bálványokat, ha színaranyból vannak is. Csóvájuk gyújtogat: hazug csend-várat, frázis-palotát. Az éj penészes sátorán hajnallá gyújtják az eget. A Földnek térkép-arca van: lábuk nyomán megváltozik. Átgázolatlan tengeren utat vág varázs-vesszejük. Üj erdők zúgnak, eszme-fák, amerre útjuk kanyarog, őserdők és ősmocsarak helyén új népek szántanak. Meghalnak máglyán, vagy bitón, ágyban vagy tüzes szekeren, de eszme-vérük szétfolyik és milliókban csörgedez. A vén világ csikorgva megy: rakéta-léghajó az űrben, ök, ők a robbanó anyag: előbbre lökik századokkal... 44