Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

SZIKLAY FERENC: HARMINC ÉV Nem hangoskodó ünnepséggel, nem színes görögtűz csillogó fényében ünnepli a Kazinczy Társaság életének harmincadik évfordulóját, de evvel a könyvvel, mely a szlovenszkói és ruszinszkói magyar irodalomnak seregszemléje akar lenni a jubiláris esztendőben. Harminc éve annak, hogy a „Kassai Irodalmi Társaság" és a „Kassai Hírlapírók Otthona

1' egyesüléséből megalakult a „Kazinczy Kör". Ez a jubileum csodálatosan egybeesik két másik évfordulóval, melyek vonatkozása szorosan összefügg a Kazinczy Társaság életével. Az egyik az, hogy száznegyven esztendeje indította el éppen itt, Kassán a Társaság pátrónusa, Kazinczy Ferenc két poétatársával, Bacsányi Jánossal és BarótiSzabó Dáviddal a legelső magyar szépirodalmi és kritikai folyóiratot, a „Magyar Museum"-ot, — a másik, hogy az államfordulat után, öt évvel ezelőtt kezdhette meg a Kazinczy Társaság újra a működését, jóváhagyott alapszabályai alapján. A hármas jubileum jó arra, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartsunk s jogcímet ad arra, hogy ezt a magunkbaszállásunkat a közönség elé tárjuk. A rég elmúlt dolgok tanulságul valók, ha fontos történelmi tények s ha van aki megértse a jelennel való kapcsolatukat. Milyen tanulsággal szolgálhat nekünk ma Kazinczyék úttörő vállalkozása? Maga a három név a legparancsolóbb példaadás. Mindegyike más és más elvet képvisel az irodalomban. Kazinczy a „németes", Baróti-Szabó az „óklasszikai" irány képviselője, Bacsányit, mint „egyeztetőt", — ma 3