Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tichy Kálmán: Világot átfogó erő

kyt, ez utóbbinak nagy adósa vagyok, de remélem, hogy jobban fogom magamat viselni az uj évben. Egy szállítmány a Museum számára ismét készen van, elküldöm nemsokára; közte van egy nagy 11% láb hosszú tigris tőre 's csontváza 's egy tibeti imádkozó gép, melynek ábrája érdekes lesz talán a „Vasárnapi Újság" olvasóinak. Hazafiúi üdvözlettel maradtam őszinte tisztelője Duka Tivadar. U. i. Ugy látom becses lapjából, hogy Vámbéry hazánkfia Teheránban van, — ha üzenetet küldhet neki, kérem, emlékeztesse, hogy én Kelet-Indiában vagyok 's ha hollétét velem tudatja, talán szolgálatára lehetnék. Ha a Ganges partjai felé veszi útját, remélem, fel fog keresni. D. T. — Duka Tivadarra csak emlékeztek még ti mostaniak? Vagy olyan hamar feleditek saját nagyjaitokat? Pedig ő is egészen a ti emberetek, sárosi fiu, eperjes! jogász, negyvennyolcas hős Görgei oldalán, Világos után Drezdán, Párison át Tiirr Pistával szökött Londonba s ott szerzett orvosi diplomát, mellyel az ango! királyi bengáliai hadsereg ezredes-főorvosa lett. Nagyszerű indiai tanulmányaiért Akadémiánk is taggá választotta. Örök emléket emelt a másik nagy halhatatlannak, Tibet magányos vándorának a „Life and works of Alexander Csorna de Kőrös" című munkájával, erre sem emlékeztek már? 18S5-ben jelent meg Londonban, angolul. Görgei Pista fegyvertársa volt, Markusovszky híres orvostanár, kortársa, az első magyar orvosi szaklap alapitója. Bizonyosan cikkekkel tartozott neki Tivadar. És oct a levél mellett a kézirat, az a Szaady Gubisztánjának második kötetéből való fordítás. Az utóirat, ugye, érdekes? Láthatod, hogy a szent Gangesz partjai mellett már akkor is álmodoztak messzire sza30