Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Dr. Blanár Béla: Rákóczi két kassai utja

Ez az egyik utazás. A másik kétszáz evvel később, 1906 október hó 28—29-ének éjjelén esett meg. Közben 200 év telt el, a szenvedések, bú, nyomoruság és siralom, hazafiúi lelkesedés, életfelajánlás, munka és siker 200 esztendeje. A majtényi síkon elbúcsúzott a kuruc fegyverétől s igen sok hazájától is, „Sivít a szél Késmárk felett, édes hazám, Isten veled." S zöld erdő árnyékát, csizmájuk nyomát hóval fújta be a szél, hóval fújta be a télLengyel- és franciaországi bujdosás, majd Rodostó s a konstantinápolyi Saint Benoit-zárda. S az országban elhagyták Rákóczit a főurak, majd a rendek, megalkották az 1715. évi XLIX. törvénycikket, amellyel hazaárulónak nyilvánították Rákóczit és bujdosó társait s elhagyta — de nem, a nép nem hagyta el soha. A tiszamenti magyar, a nyitrai, trencséni szlovák, a kárpátalji ruszin szivébe zárta, szivében őrizte a nagyságos fejedelmet s régen a Samt Benoit-sirbolt lakója volt, mikor csillagtalan sötét éjben, mikor zúgott a tél fergetege, ha a Verchovinán, a Kárpátok alján, avagy Kassa szalmafödeles külvárosi viskóin megcsörrent egyegy ablak, nagyot dobbant a sziv, óvatosan nyitották az ajtót, hátha Rákóczi az. Rákóczi, aki kibontja a Szűz Máriás hófehér zászlókat, „pro libertate

4 s kiszabadítja őket az elviselhetetlen nyomorból, a végtelen kétségbeesésből. 1848-ig Rákóczi szelleme éltette a magyart, az óvta meg az elmerüléstől. 1848-ban uj harcos szava rázta fel a nemzetet, de a lélek Rákóczi lelke volt s a kassai 9-ik vörössipkások a kurucok egyenes utódai. Kétszáz év telt el, amikor a törvényhozás az 1906. okt. 24-én szentesitett, okt. 27-én kihirdetett XX. számú törvénnyel eltörölte az 1715. évi XLIX. t.-cikket s elrendelte, hogy II. Rákóczi Ferenc s bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban tétessenek örök nyugalomra. 18