Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])
Dr. Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tiz éve és ennek könyvészete
számottevő szórványokban él. A magyar nyelvi többségű városokból Komárom, Érsekújvár, Léva, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, valamint a kárpátorosz területen Beregszász, Ungvár, Munkács kerültek az uj impérium alá. Magának az államváltozásnak ténye az elvesztett háború ellenére is elkézelhetlen meglepetésszerüséggel érte az itt élő magyarságot, amelyből hosszabb ideig nem volt képes felocsúdni, mert a történelmi kényszerűségnek elviseléséhez hiányoztak a lelki inditékai annak a nemzetnek, mely ezer év óta, mint uralkodó nemzeti és nyelvi többség élte állami életét. Az uj államkeretben kezdetben hiányoztak a nemzeti élet centrális irányitó szervei ugy a politikai, mint a kulturális életben és igy a magyar kisebbség első ténye az önvédelem lett a kényszerű politikai szervezkedés alakjában; ez részben világnézeti alapokon, ré • szint osztály- és foglalkozási tagozódások szerint ment végbe, széttagolva a magyarságot, mely felismerve az egységben rejlő politikai erőt, hasztalanul kívánkozott nemzeti alapon egy mindent átfogó politikai pártban elhelyezkedni. Mindez természetesen nem elégíthette ki a kisebbségi sorsra jutott magyarság politikai kívánságait és egybetartozásának vágyát, melyet a katonai diktatúra és az idegen — olasz és francia — katonai csapatok megszállása és a bevezetett cenzura mellett megmaradt sajtója hangoztatott. A magyar sajtó nagyobb része szintén az államváltozás tényével összefüggő körülményeknek esett áldozatul. A kisebbségi magyarság politikai széttagolása mellett korán, 1920. évben ráeszmél arra az elgondolásra, hogy kulturális téren kell szervezkednie, egységet alkotnia, hogy uj otthonába átmenthesse legféltettebb kulturértékeit: irodalmát, művészetét és kultúrájának többi nagy kincsét. Sem az 1920. évben Komáromban megalakult országos kulturegylet: a Szlovenszkói Magyar Népszövetség, sem a később ugyanott létesült Szlovenszkói 172