Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])
Farkas István: Megbocsátó karácsony
és mintha hangjából a végtelen jóság és együttérzés himnusza csendült volnaA gyerekarcok kipirultak és tágranyilt szemek sugarában gyerekké vált közöttük a tanitó. — Ott ültünk a szobában és vártuk, hogy nyiljon az ajtó. Sokáig vártunk, már-már elálmosodtunk, amikor kinyilt az első szoba ajtaja és ragyogó fényességben ott állt előttünk a karácsonyfa. Óh gyerekek! Le sem tudom irni, hogy milyen szép volt az a fa. Minden gyertyaláng egy-egy angyalszem, minden csillagszóró egy-egy darab a csillagos égboltból. És a játékok a fa alatt... Észre sem vette, hogy kicsordult szeméből a könny és negyvenhét gyerekszemből vele együtt csurrant a permetező, boldogító, álombaringató könnyharmat. Hirtelen, durva képben eltűnt eíőle a karácsonyfa és ott látta magát a nagyváros börtönében, zsebmetszők és uccai lányok között, amint félénken utolsónak húzódik meg a priccsen és hallgatja a zűrzavaros, testet-lelket rontó éjszakai beszédet. — Igen... Gyönyörű volt, gyerekek. Ott állt az édesapám és az édesanyám, ott volt a testvérem és mindnyájan örültünk, mindnyájan boldogok voltunk. ... Az ügyeletes rendőrtiszt barackot nyomott a fejére, amikor bevitték. Tréfálni szeretett volna vele, ijesztgette, hogy a dologházba viszik és esztendőkön át ott kell ülnie, ebben a félig börtön, félig jótékony intézetben. De arcának sápadtsága, beesett és kisirt szemei bosszantották a rendőrtisztet. Akkor jött a rendőr, nagybajuszos, vidéki darabont és belökte őt a közös fogdába. Óh, az a bűz! Rettenetes volt. És a sötétben emberekbe botlott. Belerúgtak, félrelökték, szitkozódtak, mig a sarokba nem került. És pontosan emlékezett rá, amikor megcsörrent a kulcs és ő zárva volt. Kizárva az emberek közül. Bezárva a bűn menedékházába. Sirni szeretett volna, de nem mert. Kezek nyúltak feléje és borgőzös, rettenetes ajkak súgtak feléje. Szeretett volna dörömbölni, de mintha zsibbasztó álom nehezedett volna rá, nem tudott szólni, nem tudott moccanni. 161 n