Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Juhász Árpád: A lázadó megérkezik

puskákkal őriznek a gróf pandúrjai. És tul a tavon, a láthatár egyik szélétől a láthatár másik széléig húzódó park fejeként emelkedett a gróti kastély. Világos ablakai égtek az estében, csillogó fénnyel világitottak. A távolból kutyák ugattak. Murin Péter nekitámaszkodott az utolsó ház falának, ami ide szögellett a parkra az utcából. — Ezek az ablakok a kisváros bilincsei, — mondta csöndesen — ezek az ablakok a kisváros törvényei. Este rávilágit velük a gróf az alázatos polgárok hálószobáira s az asszonyok, lányok, zsakettes vagy bricseszes giliszták riadtan engedelmeskednek a néma parancsnak. A szél újra megsuhogtatta a park fekete fáit. A kutyák erre hangosabb üvöltésbe kezdtek. Murin Péter lassan lesétált a lejtős uton a park felé. A keritést elzárt kis ajtó kulcsolta össze, mint valami övet a csatt. — Ezt az ajtót meg fogod nyitni gróf ur! — mondta most már egész hangosan, senkitől se félve, hogy kilesi titkait. — Elhoztam neked a város hadüzenetét, mert ért az élet parlamentairje vagyok. A város még nem tud róla, hétrét görnyedve lesi parancsaid, de én már itt állok veled szemben, hogy felrúgjam törvényeid és elfojtsam a nevetésed, gróf ur! Éh vagyok a lázadó mult, a dübörgő jelen és a hajnalt miséző jövő. Meg fogunk vivni gróf ur. Megkínzott őseim és megtépett parasztjaid hörögnek a fák suhogásában. Murin Péter magasra egyenesedett, mikor ezekeí mondotta. Senki sem hallotta egyetlen szavát se, a szél se vitte tovább. Egy kutya válaszolt csak vészes, terhes ugatással a kastély felől. A tó tükrén friss gyürüt kavart a szél, mintha valaki láthatatlan kanállal nyúlt volna belé. A titokzatos jövő szakácsa megkavarta levesét az óriás kanállal. A Fő-téren fiatal lányok kacagtak. Murin Péter szédülten járt köztük. A kapukban cselédek trécseltek bakákkal. A kis cukrászdában gramofon énekelte a legújabb tangóslágert. 145 in