Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Juhász Árpád: A lázadó megérkezik

Schwarcz Nándor divatáruüzlete, Moyses hentes, Roth Miksa fiiszernagykereskedése, Erdős Miklós borbély és fodrász ... Mind régi ismerős. Itt egy fölfelé vezető utca, azon amott balra a katholikus gimnázium. Ennek a diákjaival örök harcban állottak. A városbeli fiuk ugyanis leginkább az evangélikus gimnáziumba jártak. A másik sarkon a Csucsomi-utca. És itt... most... Megállt, levette a kalapját. Szinte nem is mert ránézni a házra. Babonás félelemmel szegte le szemeit a földre. Nem kellett föl se tekintenie, ismerte minden ablakát, minden cirádáját, Parisban, Londonban, Berlinben és Moszkvában ezerszer olvasta el gondolatban az ódon kapu mellé falazott latin márványtábla titkos értelmét: „Apa nem hagyhatja fiára. Fiu szerezze örökké vissza. Adameus Murin, 3. october 1849." Levett kalappal állt a ház előtt. — Apa nem hagyhatja fiára ... Murin Ádám néhai nemes ur keserű jelmondata árva muzeumi emléke maradt csak a városkának. Kinek jutott még eszébe? Ki merészelt még arra vetemedni, hogy eszébe jusson a rejtélyes rebellis jelmondat? Vagy el is olvassa? Lehajtott fejjel indult lassan tovább Murin Péter s csak akkor emelte föl a tekintetét újra, mikor már tul járt az ősi átkok kúriáján. Most dacosan, gőgösen szegezte fejét magasra. A Pósch-patika mellett ment el. Idegenek jöttek szembe, milyen jó volna mindenkit megállitani és megszólitani : „Én vagyok itt, Murin Péter!" Murin Péter, Murin Péter, a Murin György fia, Murin Pá! unokája, Murin Ádám dédunokája! Az idegenek óvatosan kitértek útjából. Valaki utána is fordult csodálkozva, talán orvos volt és azt hitte, beteget látott. Beteg ember az álmoskönyvben is benne van, orvosnak jót jelent, patikusnak szerencsét, kéményseprőnek gyornorrontást. Murin Péter agyában régi emlékek kavarogtak, a múlt ezüst szitán rostálta vissza az emlékeket az öreg házat, nagy, tornácos udvarával, emeletével, a bolthajtásos szobákkal, melyeket nagyapja hosszúszárú pipával járt végig. Kis kék szemei voltak az öregúrnak, 143