Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

N. Jaczkó Olga: Gombák a tölgy alatt

az urak, póznákkal, mérőlánccal és nemcsak a Janku telkét nyomták beljebb, hanem még jónéhány kisbirtokból való kicsípéssel igazitották most már tökéletesen szabályosra a bárói parkot. Azt mondták, hogy a régi térkép rossz volt, azonnal vázolták is az ujat. Némelyek valami kártéritést is kaptak, hanem Jankuval igazán nagy csúfság esett: a tölgyfát igy is neki Ítélték. Nem fenyegetőzött, nem káromkodott. Arra szaladt ki Erzsa, hogy csattog a fejsze a fa derekán. Rémülten csapta össze a kezét. — Ember, hát igazán elment az eszed? Ma is micsoda gombát szedtem alóla! — Tüzelő is kel! a gombafőzéshez! — Anélkül is akad! De már késő volt. Janku egy élő ágat vetett a tűzre és elégedetten hallgatta síró sistergését. Soha sem Ízlett még ugy neki étel, mint a síró gally fölött főtt gombaleves. Erzsa pityergett. — Nem lesz többé gomba; talán édesanyám lelke sem jön már látogatóba! Jóllakott ura elibe tolta a tálat. Mit csináljon? Engedelmesen ette meg a maradékot. III. Tura Qyuri dobolt. Nem ugy, mint máskor. A dob* verők mint töröttlábu figurák bicsaklottak a megfeszült bőrön, amikor kikiáltott, mintha valami sötét balladát szavalt volna. — Adatik tudtára mindenkinek — már mint minden férfinak, aki katona —: huszonnégy óra alatt mindenki az ezredénél legyen, mert háború lesz. Mindenki megyen, épp ugy, mint én, aki elmarad, golyóval lakol, épp ugy, amint én lakolnék! Izzadt mellére is vágott egyet az öklével és sirva fakadt. Az emberlánc ugy sodródott a dobszó után, mint máskor, de most hirtelen, sikitva szakadozott szét ismét. — Jézus Máriám, háború! 103