Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)

Dr. Sziklay Ferenc: Kassa magyarsága a húsz cseh év alatt.

sáról van szó, de a kormányhatalom tudatos gazdaságpolitikájáról. Rašin, a csehszlovák állam nagy pénzpolitikusa 1923-ban megjelent : »Die Finanz- und Wirtschaftspolitik der Tschechoslovakei« c. munkájában nyiltan kimondja, hogy »fontos államérdek megszűntetni a köztársaság bankjainak és takarékpénztárainak bécsi és budapesti összeköttetését s ezzel mentesíteni ezek befolyásától a cseh gazdasági érdekeket.« Ez a megállapítás programm lett, amit a cseh kormány tűzzel-vassal és ami fontosabb : óriási mennyiségű államsegélyekkel végre is hajtott. 1919-ben 279, túlnyomó többségben magyar érdekeltségű bank és takarékpénztár volt a megszállott Felvidéken, 163,000.000 K betéttel. A hazai összeköttetés elvágása után ezek javarésze cseh, vagy szlovák intézetek hitelét volt kénytelen igénybe venni. 1936-ig ezek közül 224 lépett fúzióba, vagy vállalt érdekközösséget a »Légió«-, a »Tátra«-/ a Slovenská Bankával, meg a »Kölcsönös Földmíves Takarékpénztárral«. Ezeknek a nagybankoknak az alaptőkéje összesen 223,200.000 čk. volt, a betétállományuk közel két és fél milliárd čk. Ezzel szemben a régi érdekeltségű, az önálló magyar érdekeket úgy-ahogy szolgálni tudó bankok alaptőkéje az előbbinek alig tizedrésze, betétállománya meg mindössze 410 millió. Kassát is megszállták a cseh nagybankok fiókjai. A Légió-, Cseh Ipar-, Cseh Jelzálog-, Živno-, Tátra-, Slovenská Banka és a Kölcsönös Földműves Pénztár uralkodott a pénzpiacon és ontotta a hitelt. A magyarságnak is. Sőt különös szeretettel látta üzletkörében a magyar magánosokat, ipari vagy mezőgazdasági vállalatokat. Természetesen olcsóbban adta a pénzt, mint a maguk kenyerére maradt kis magyar bankok. A kölcsön azonban mégis drága volt ! Jelzálogkölcsönt csak a Ceská Hypotečná Banka adhatott s így az ingatlanvagyon majdnem teljesen cseh befolyás alá került. A földműves pénztár meg csak annak folyósított kölcsönt, aki az — agrárpárt névre szóló tagsági igazolványát fölmutatta. Irodalom, művészet, színház. A csehszlovákok a magyarságot műveletlen barbár tömegnek hirdették, melynek nincsen értékes irodalma, magas színtű szellemi igénye. Jól tudták, hogy ez az állítás nem igaz, de igazzá szerették volna tenni. Ez volt a valódi oka iskolapolitikai elbánásuknak s ez volt az indító rúgója annak a szellemi határzárnak, amelyet kezdettől fogva felállítottak Magyarország felé. Azt remélték, ha elvágják a nemzeti művelődés tápláló erét a szabadon fejlődő trianoni haza felől, a kisebbségi sorsban élő magyarság alkotó ereje magára hagyatva tehetetlen marad és elsorvad. Már Šrobár, a szlovák teljhatalmú miniszter rendeletet adott ki, amely egyetemlegesen megtiltotta az 1918 után megjelent magyarországi könyvek, lapok, folyóiratok behozatalát. A rendelet megokolása az volt, hogy Magyarországon csak értéktelen propaganda-jellegű irredenta írások jelennek meg, melyeknek izgató hatásától a kormányzatnak kötelessége megóvni a magyarságot. Később enyhült ez a tilalom, de ebben is célzatosság volt. Csak a magyarországi zsidó érdekeltségű könyvkiadók tudtak kieszközölni behozatalt nemzeti szempontból közömbös kiadványaik számára, ellenben a nemzeti, vagy pedig keresztény nemzeti jellegű könyv számára nem volt behozatali lehetőség. 46