Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)

Dr. Sziklay Ferenc: Kassa magyarsága a húsz cseh év alatt.

Utcanevek. Kassa történelmi levegőjét is meg akarták rontani. Nemcsak azzal, hogy a Fő-utca egységes régi stílusát rosszul sikerült »Bauhaus«-stílusú épületekkel törték meg, — (Bat'a-cipőház) — hogy a régi épületekről leverték a díszt s rózsaszínű skatulyaformára szabták, — (Törvényszék) — de azzal is, hogy az utcaneveket több ízben is revízió alá vették. Légionárius tér lett az Erzsébet-térből és Huszitatér a Ferenc József-térből. Senkinek sem kegyelmeztek, ha magyarok voltak : Kossuth Lajost elűzték az utcatábláról és Deák Ferencet az ő »nagy« politikusukkal, Šrobárral váltották fel. Egy másik rohamot, melyet a hivatalos »Városi közművelődési testület« indított nemcsak az utcanevek, de a bennük kifejeződő történelmi emlékek ellen, még ki lehetett védeni — kompromisszummal. A tervbevett 134 helyett csak 21 utca kapott új csehszlovák nevet, jobbára a külvárosokban. (1936.) Pedig nagyon érdekes volt ez a terv ! A magyar hősöket csehszlovák hősökkel, a magyar államférfiakat szlovák államférfiakkal, a magyar költőket cseh és szlovák költőkkel akarták helyettesíteni. Bocskay helyett Pribina jött volna, Hunyadi helyébe Mojmír, Mikes helyébe Sztraka és Verbőczy helyébe Dula, hogy Kassa szlovák nagyjai se maradjanak ki. Géza fejedelem megfelelőjét Jelasichban vélték megtalálni és Kinizsi méltó párhuzamát Hurbánban. Petőfit — Skládkovič, Tompát — Hanuljak, Vörösmartyt — Hollý váltotta volna fel és Bercsényi emlékét legméltóbban a »Kisántánttal« gondolták eltörölhetőnek. A harmadik rohamra (1938.) már nem került sor. Egyesületi élet. Nem lehet elképzelni a köz- és a magánéletnek olyan ágazatát, melybe nem nyúlt volna be a cseh uralom az elnyomás s ezentúl az elcsehesítés szándékával. A hivatalos kultúrpolitikán : az iskolaügyön kívül igyekezett megfojtani az egyesületi életet is. Az első időben minden magyar társadalmi és kultúregyesület működését felfüggesztették s évekbe telt, amíg az alapszabályok »lojális« átfogalmazásának föltételével megengedték a munkát. Hiába hagyták azonban jóvá az alapszabályokat, a magyar egyesületek csak anatéma alatt maradtak s az állásukban meghagyott magyar tisztviselőknek tilos volt azok küszöbét átlépniök. Ezek a szegény pária-sorsra ítélt magyarok drágán fizették meg a csehektől kapott kenyeret. Színházba nem járhattak, magyar hangversenyt nem hallgathattak, ellenőrizték újságjaikat, s nem engedték, hogy magyar iskolába Írassák gyermeküket. Kassán különösen két egyesületet tartottak a hatóságok »irredenta fészeknek«, a Keresztény Társadalmi Kört és a Kazinczy Társaságot. Sajtó. Nem kerülte el a csehek figyelmét a sajtó sem. Ezt két irányban akarták felhasználni céljuk érdekében. A magyar nemzeti, — különösen a keresztény — nemzeti szellemű újságok elnémításával egyrészt, a magyar nyelven írt, de csehszlovák, vagy legalább is nemzetközi szellemű hírlapok feltűnő támogatásával másrészt. Az első időkben az előzetes cenzura hasogatott bele a magyar önvédelmi szellem betűhadseregébe. Ha nem akart a lap »javulni«, a cenzúra könyörtelen végrehajtása mellett is eljött a betiltás ideje. Kassán a leggerincesebb keresztény 43