Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)

Dr. Sziklay Ferenc: Kassa magyarsága a húsz cseh év alatt.

magyar nyelvű hirdetményben is elítélte a »felelőtlen elemek« vandalizmusát s elégtételt ígért, a szobor visszaállítását stb. Persze, hogy sohasem lett belőle semmi. A szobrot előbb a múzeum lépcsőházában állították föl, majd évek múlva titokban összetörték és beolvasztották. Pedig még csak kezdet volt mindez, beköszöntő. Kassa mindig hivatalnok-, katona- és iskolaváros volt. Sekáč zsupán február 18-ig ad meggondolási időt a sztrájkoló magyar tisztviselőknek. Persze a történtek után meddő kísérletnek bizonyult ez is. Következett hát a szigorú megtorlás. A hivatalfőnököket már előbb eltávolították karhatalommal ; most az alantasabb tisztviselők kerültek sorra, kit hogyan tudtak hirtelen pótolni. Kassa intelligens magyarsága, — abban a hiedelemben, hogy a világ-fórum mégsem lehet annyira gonosz, mint amennyire a csehek hirdetik, s bízva az 1000 éves magyar igazságban, mosolyogva nézett szembe az állástalanság rémével. Mikor azonban elfogyott a magyar forradalmi kormány kiutalta három havi fizetés, ki visszakéredzett régi hivatalába mea culpázva, ki vette a vándorbotot a megcsonkított haza felé. Aki lázadozott, vagy csak hangosabban beszélt, annak segítettek is a távozásban — kiutasítással. Aki a múltban valami érték volt, ahhoz a »Propagačná Kancelária«

1 fogdmegei látogattak el. Beugratták álhírekkel valami kifundált álszövetkezésbe, ál-corpus delicti-ket csempésztek lakásába s megindult a hazaárulási pörök lavinája a házkutatás során »megtalált bizonyítékok« alapján. Akiket még így sem sikerült kilőni a sorból, s valamit számítottak a magyarság szemében, legyen az volt főispán, törvényszéki elnök, kanonok, iparos, kereskedő, orvos, vagy ügyvéd, részben internálták Illavára, vagy Theresienstadtba, részben túsznak tartották fogva a Tímár-utcai katonai fogházban, vagy a Tordássy-utcai laktanyában. A kommunista kaland után. 1919 június 6-án a magyar vörös csapatok könnyűszerrel kiverték a cseheket Kassáról és egy hónapig a városban voltak. Ez alatt az idő alatt a nehezen telepített csehszlovákizmus teljesen eltűnt. A vörösök kivonulása után kezdődött el a cseh elnyomás talán kevésbbé durva, kevésbbé erőszakos, de annál rendszeresebb munkája. Most már nemcsak külsejében, de az életnek a legmélyéig hatóan igyekeznek megváltoztatni nemcsak a város képét, de lelkiségét is. Öh, nem színtvallón, nem egyenes lélekkel, parancsszóra, de lehetőleg a nemzetközi jog és a törvényesség látszatára törekedve. Nem tűzzel-vassal estek a magyar életfa tövének, hanem a föld alatt próbálták körülrágni gyökerét, hogy úgy lássék, mintha magától, önnön gyengesége folytán sorvadna el. A »vörös malom.« Az egész csehszlovák államgépezet óriási, pokoli malomhoz volt hasonló, melyet a prágai központi hatalom motorja hajtott az ántánt generátortól idevezetett energiával. Minden kereke, tengelye közvetlenül vagy közvetve összefüggött egymással s egy célra dolgozott. A cél a kiagyalt elmélet : a cseh és a szlovák nemzetek egy1 Hírhedt csehszlovák kémiroda, amely a magyarság megsemmisítését tűzte ki célul. 4 41