Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Luca-napi emlék

M Luca-napi emlék Rossz fazekat és csengőt rázva, didergő szájjal, lelkesedve jártuk végig a sáros utcát Luca napján, s ha jött az este - szárnya nőtt a babonának. Szíjostorral az öreg pásztor nagyot suhintott egyszer-kétszer, és elmondta a mondókáját: Kövér fű nőjön kint a réten, szaporodjon a rideg állat. Lármás gyerekhad körüljárta, és rázta, rázta a sok csengőt. És sírós arccal álltam ottan, szomorúan, mint szürke felhők - lyukas cipőben, csengő nélkül. Csak ócska fazék jutott nékem - néhol csillogott kék zománca. Akkor szúrt szíven legelőször a szegénység örökös átka. (Tavasz lesz újra, kedves, 1956) 62