Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Ez a föld, ez a táj

a föld, a táj Álmos falvak ködéből jöttem én, hogy legyek népemnek új regőse. Szívemben paraszti dal zúg, zenél. Apámnak apja és minden őse a kegyetlen múltból jön velem. Emlékezem: ez a föld, ez a táj nyitotta szóra hallgatag ajkam. Magyarnak engem itt nevelt anyám! Embernek! Ki bátor, büszke arccal, derűs, dolgos népének énekel. Van hazám ! Nem vagyok többé árva, hontalan, kit bús vágy tüze éget. Ködkalappal int felém a Tátra, és nyomomban nótás víg legények csapata szép piros zászlót bontott. (Tavasz lesz újra, kedves, 1956) 61