Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - A kis katona sírt

A kis katona sírt, mikor kifogta a hullámok hátán ringó hajasbabát. A pöttyös labdát tovadobta az ár, játszott vele, mint bolondos óriás. A rózsák szirmára rászáradt a sár, szennyes víz csurgott az ablakok szemén. A kis katona sírt. Húgát látta játszani az udvaron. A tenger sem kegyetlenebb, mint itt e táj. A vaskerítés lándzsái úgy állanak a víz színén, mint hegyes cápafogak. Öregember ül a háztetőn, pipázik, arcán fájdalmas «nyugalom. Hová futhat az ember a víz elől! Káromkodás, ima, jaj, mind hasztalan. Szekrénycsónakok úsznak az udvaron. Vörös pipacsok dacosan néznek az égre, a telt kalászú árpa lehajtja fejét. Ijedt alázat ül a kutyák szemében, vonító hangjuk szívedbe szúr, mint a kés. Noé bárkája most minden boglya, egymáshoz bújnak nyulak, hörcsögök, ürgé A távíródrótok monoton dobja ezernyi fájó üzenetet küld szét.