Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Csordakút

íme, a kút, a régi Csordakút. Mellette fut gazverte gyalogút. Vályúja redves, kávája kopott, kikoptatták a csordapásztorok. Láncra fűzve, mint elfogott betyár, homokkőlapon lyukas bögre áll. Ki megláncolta, tudta, mit tegyen, mert lám, a gémről eltűnt a veder, de halálig itt maradt a bögre, kampósszeggel a kávához kötve. Szuvas gerendán sok-sok régi jel. Zápor paskolta, mégse mosta el. Bicskahegy marta görbe öt rovás - napot jelezte? Vagy tán tartozás? Pásztorok bére? Le nem rótt adó? Hites tanúnak öreg számadó