Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - November I

w November I Árult csövekben süvít a szél, az árva. Békák, madarak belefagyva a sárba. November nem bánik kesztyűs kézzel a tájjal. Zúzmarás söprűnyélen zsélyi boszorkány játszik a fákkal. Onnan jött, hol hajdan eltévedtem a ködben, ahol pej paripám is volt, töröksüvegem, kedvem. Onnan, hol szúrós bokrokon át vágtattam le Mohácsig. S kergettem a pogányt a Vaskapun át a határig. Most békák, madarak belefagyva a sárba, lefagyott a kökény, nagymama lett a leányka, ki sebeim bekötözte s mellém bújt be az ágyba, és összeszámolta hány törököt kaszaboltam le magam. Álomban is éreztem, ő simogatja hajam. (Isapur dalai, 1977) 363