Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - Nagypéntek 1964

M mNagypéntek 1964 i Az imént megfeszítették Krisztust, költőnk most a rég tanult passiót énekli gyermeki áhítattal, és szőnyeget porol. Verseit hajnalban felfalták a gyíkok. Most már nem ír, csak álmodozik, s gyerekeket nevel. Keménykötésű srác az egyik, őt bokszolónak adja, a másikból táncmester lesz, vagy dzsesszdobos. A felesége könyörtelenül vasal: inget, pelenkát, boldogságot. Nagyon helyes, ez nem valami kócos évszázad, legyünk finomak és előkelőek. A szilvafán vadgalambok turbékolnak. Gyászruhás lányok az úton sietnek megcsókolni Jézus kifeszített testét. Ö most a rég tanult passiót énekli gyászba borultan, sört iszik ernyedten, s csak nehezen tud lemondani a világmegváltásról. 343