Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - A kert

A kert Akácok dühe kerget, kerülnöm kell a kertet, a fürtös öntudattal virágzó, vad szerelmet. A lombok ránk sziszegnek, ha néha erre viszlek. A füvek gyűlölködve rohannak szép szemednek. Ha vetkeztetni kezdlek fatörzsek vért eresztnek. Amikor átölellek, gyilkos mérget lehelnek. A kövek felhasadnak, ha fénye süt nyakadnak. De szádra tündökölve pereg a tiszta harmat. (Tériszony, 1968) 340