Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - Noé dala

Maszatos égből gyémántcseppek. A tetőn verebek fecsegnek. Szennyes lé csorog az útra, fáznak a póznák és karók, a lucskos nők és kövér macskák, a madzagbélű, bús lovacskák, a lompos kutyák, kávéházak, pocakok, tokák, orrok fáznak. Fázik a pók az ablakon, a rúzs a lusta lányokon, fázik a ringyó és a szűz, a szén, a gáz, a csók, a tűz. Esernyők, póznák és karók dideregnek az ég alatt, diplomaták és naplopók foga közé fagyott a bók, vacognak a szép, büszke érvek, a cukrozott fenyegetések. A gesztenyés bódét a sarkon emeli már az áradat. Kövér kalmárok megkötözve úsznak a rozsdás híd alatt. Viszi a víz felpántlikázott, faragott bárkám-csónakom. S én könnyes szemmel ősz szakállam a szennyes lébe lógatom.