Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Jelen és történelem

m Végig a töltésen, ahogy a szem ellát, ember hátán ember. Hazafelé mennek. Teherautókon szállították el őket, a hazafelé vivő utat megteszik gyalog is. Csak minél előbb otthon legyenek. Van, akinek semmije nem maradt, az egy szál ruháján kívül mindene odaveszett. Van, akindk jobb sora lenne idegenben. De csak mennek végig a töltésen, hazafelé, feltartózhatatlanul. 4/

1. ma július e sorokat amikor írom sikerült a csicsói gát lüktető futó szagok iszony-kaland terméketlen gyász kergeti a kénytelen töltés-kerek helikopter-frász pontosan nem tudni még mi élni kell 4/2 a pokol akkor jód cián kőremény keserű mozi fegyelme szinte szálfa fütty elkezdett sóhaj dél-puha akik buzgár dob átsütött homokzsákerdő annyi folt hangyacsont ismét áru-sokk a pokol szerda egyre sőt 4/3 végestelen-végig ahogy szárazkoszton ágyú kenyér ember hátán ember minél előbb otthon gyalog felé van akinek semmije van akinek mindenkije de csak mennek felé falak feltartózhatatlanul 4/4 most jövök újra kezdet és emlékezet lekaszabolt a föld színéről eltörölt soha nem volt még úgy ahogy szememben még a föld ahol az út pora ég sara egyet azonban biztosan: se jelen se tört élni kell (Krétakor, 1978) 331