Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Nap-ének (III. rész- Bordal)

M. virágos ablakok jégpompát ontanak. Röpül a szán, röpül, erdő, mező havas, s egy messzi háztetőn süvít az érckakas: Jó lett volna, ugye, hűséges szerető, harmatos-hűs szagú, törvényre nevelő, elkopott rongyaid - életed foltozó, testetlen vágyaid formává álmodó? Jó lett volna, ugye, hűséges szerető, most már acélkarod irgalmat kereső, csillagos napjaid földeli ón-homály, karcsú jéghomlokúm, hová lettél, hová? Hallod, virágszemű, ne bánts, nem nyughatom, szemem az ég kitárt keblein nyugtatom, hallod, gyémántszavú, cifrázott tűzkehely, néked már ezután szívemben szűk a hely. A tested gyors kígyó, karom elől kitért, kiért lobogjak én ezután már, kiért? A sorsod: mint mikor erdőn a tölgy kidől, kiről daloljak én ezután már, kiről? Sirassátok velem, égbeli csillagok, páncél-rendetekben kénnel lobogjatok, okádjatok fehér, pokoli lángokat, gyújtsatok nagy tüzet, lángos-virágosat! Sirassátok velem, erdők-mezők, fehér újévi táj, melyet hóval lepett a tél, érctorkú farkasok, üvöltsetek velem, fullassza torkotok elárvult szerelem. Csontos, szikár idő, ami most kinn ragyog, fejem körül piros, lázongó csillagok, alattam óriás áradat hömpölyög, uralkodnak a táj fölött az ördögök. Állok az ég alatt, szigorú éjszaka melenget, vonz-taszít csontos karjaiba, az űrben millió kis csillag didereg, békességre vágyón könyörgik a hitet. 299