Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Szégyen

Ä Szégyen Ketrec vagyok, szaladgál bennem a betegség föl-le. Ereimhez ütődik, nagy homlokomhoz, ha tudna, kitörne. Veri magát lágy gyomromhoz, hasamhoz. Sárga pofával falja mirigyem, körberohangál, tajtékzik, tombol, leveri helyéről kék tüdőm, szívem. Gyerekcsörgőben lila, piros, zöld kavicsok, szemcsék: pattog sok szervem, összekoccan terv, való és emlék. Megyek az úton, tapogatózok, mintha sötétben. Rémülten hallom: hiába lépek, nem koppan léptem. 274