Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Vydrica 5.

Ä Vydrica Emeleti szobámból zöld villanyfény dől az útra. A Korzóból egy embert kivágtak, sír elnyúlva. Piros hajából vér hull csomósán, rendőrszín vér. Dicsérd a sorsod: magadat látni, ím, teljes a színtér. Eszméleted is vérből, halálból, kínból épül. Fogalmaidban agyonvert ősök dühe kékül. Nyers vagy, mint itt a falaknak döntött utcalányok, piszkos asztalon kidöntött sörként csillog álmod. Sötét külváros vagy, hol az ember meg van veszve. 211