Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Hanka

Hanka Hankám, elnézlek s úgy sajnállak. Megbánod még, hogy jöttél társnak. Megbánod még, hogy szeretsz engem. Vasnehéz sors az én szerelmem. Smaragd makkosban vadkan csörtet, tapodja rengőn a szűz földet. Nincsen erkölcse, csak vad vére. Nincs könyör benne - szeresd érte. Nincs körülötte csak tank s pisztoly. Naponta támad, naponta iszkol. Naponta horkan vérig sértve. Naponta meghal - szeresd érte. Hordja lőtt sebét sok rossz szónak. Nem bocsájt meg már halandónak. Élete harc, s ha néha béke, akkor sóvárgás - szeresd érte. Tele van dacos rémülettel. Mindenkitől fél, mégse retten. Amennyit szűköl, annyit tombol, s mindig napfényes rétre gondol. 264