Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Csontos Vilmos - Hová, merre

MHová, merre A lábam lépne, a vágyam vinne, Engedj utamra, mező, Szikince. Kis falum, szívem ne fogd oly nagyon, S te, akácos, ott a domboldalon, Ne susogj oly marasztalón felém, Vágyaim után hadd mehessek én. De hová, merre, s ki nyújtja kezét, Ki fogja fel bús szemem tekintetét, S ki ölel meg, ha innét elmegyek, S kedves, náladnál is lesz kedvesebb? Az út pora is itt, tudom, szeret, Megfest szürkére - de el nem temet. Hová, merre hát? Vágyam, most felelj, A biztos nyomra még a percben lelj, Mert fut az idő, s kialszik a vágy, S új indulásra fáradt lesz a láb. Percek futnak el, órák és napok, S én töprengek csak - s itthon maradok. így készültem el - és így maradtam itt. Pihenem az út fáradalmait, Amit a vágy tett hosszú éveken A varázslatos mesékben - velem. Ó, vágyam, lassan elhunyó parázs, Csókolj új lángra, itthon maradás! 1957 (Hiszek az emberben, 1961) 203