Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Veres János - Lány az ablaknál

A folyosó már üres, néma, egy lány áll csak az ablak mellett, kinéz a csöndes hegyi estbe, szívében bánat énekelget. Sápadtra festi gyerekarcát a betegség, mely rózsás, lombos tüdejét rágja. - Mit szólhatsz, te tündéri táj, e fájdalomhoz? Mit jelent tudni, hogy az öröm a sarkcsillagnál messzebb van már? S állni - ki tudja, hányadszor most lehajtott fejjel az ablaknál? Én ismerem az esték kínját! Ó, sokszor, sokszor állok s nézek én is épp így! Míg lelkem alján mintha tengerek dörögnének. Hányszor állok az éj partjánál, mint Mikes állt a sziklaparton Rodostóban - s a vágyamat, mint kaparó csikót, visszatartom. Kislány, kit fáradt, hajlott anyád hazavár lenn, a Duna mellett,